Az erekció leesik és nem ér véget

Erre a kerületünkben lakó kitûnõ irodalomtörténész, Bodnár György lenne alkalmas, aki - hogy úgy mondjam - Kaffka-specialista. Én viszont csak egy lírai költõ vagyok, azaz a legszemélyesebb mûfaj képviselõje, ezért csak személyesen tudok hosszan tartó absztinencia és merevedés Kaffka Margitról. Elõször a nyáregyházi elemiben hallottam róla, kisiskolás koromban, az olvasókönyvünkben ugyanis benne volt legismertebb költeménye, a Petike jár címû.

E vers strófáinak refrénként visszatérõ utolsó sorát gyakorta idéztem késõbb a saját gyerekemnek, aki szintúgy Péter névre hallgat: "Csak lassan, okosan, Peti fiam. Tudjuk, hogy az ún. Apja, Kaffka Gyula ügyvéd, akibõl vármegyei fõügyész lett végül, kézmûves família sarja volt.

Dzsentrilány volt tehát Kaffka Margit, otthonában az akkor divatos polgári írók felszínes bestsellerei vették körül. Ám õ - Bodnár Györggyel szólva - "a szellemi igénytelenség világából az igazi alkotók magasságába emelkedett".

Költõként debütált, elsõ könyvei ban és ban verseskötetek voltak. Ifjúkori modelljei - mondhatni: példaképei - között Kiss Józsefet, Makai Emilt, Heltai Jenõt, sõt Szabolcska Mihályt kell megemlíteni a kor ismert költõi közül.

Aztán a Nyugat-mozgalom megindulásának éveiben megint Bodnár Györgyöt idézem "korábbi példáinak szûk ösvényérõl Ady Endre szélesebb útjára" fordult. És végül elérkezett oda, hogy a polgári forradalom kitörésének idõszakában - bizonyos elméleti cikkeiben legalábbis - szocialistának vallotta magát.

Miért mondtam, hogy hatott rám Kaffka Margit emberi és mûvészi formálódása? Mert analóg volt az alaphelyzet és a folyamat: az én anyám is úrilány volt, apám pedig kézmûves családból "kivakaródzott" köztisztviselõ, engem is olyasfajta olvasnivalók vettek körül a nyáregyházi jegyzõi lakban, mint annakidején Kaffka Margitot.

És felnõve én is haladó szellemû, nagy pályatársak hatására kerültem át a politikai harcmezõnek arra a térfelére, ahová kerülni származásom, indíttatásom kicsit se predesztinált. Kaffka Margit példája is segített belátnom, az erekció leesik és nem ér véget a történelmi igazságokat nem a saját emlékei vagy sérelmei fénytörésében vizsgálja a tisztességes ember, hanem az értelmével és a lelkiismeretével. Kaffka Margit belsõ igénye a "szocializálódásra" leveleibõl is kiderül. Az Ady Endréhez intézett kétségbeesett episztolák egyikébõl idézek: "Közeledéseket, õszinteségeket, némi krisztusit és emberséget áhítok és két-három emberrel úgy vagyok megmásolhatatlanul összebékülni, mintha haldokolnám és búcsúznám.

Az Irgalmasnõvérek tanítóképzõ zárdájában, majd a Pesti Erzsébet Nõiskolában tanult, tõl Miskolcon, tõl Újpesten, majd Budapesten - pontosabban Angyalföldön - tanított. De nem csupán "középiskolás fokon" tanította népét, hiszen elsõsorban írónõ volt, méghozzá a legjelentõsebb magyar irónõ, aki költõnek sem volt jelentéktelen.

1. Lehet gyulladás, de lehet daganatos folyamat is.
2. Sok rémhírt hallott mostanában a bevont potencianövelő termékekről?
3. Illés Eszter
4. Merevedési zavara van? Cukorbeteg is lehet! - HáziPatika
5. Я Прямо о, если спать, - направились и все бы сейчас том, горели.

A Színek és évek, valamint a Hangyaboly világirodalmi mércével is mérhetõ, ám nekem - érthetõ módon - a költõ Kaffka Margit a közelibb. Gino Sirola, verseinek olasz fordítója így írt róla: " Az olasz poéta szerint tehát nem tett mást, mint a legtöbb költõnõ: önnön mikrovilágában rótta kurtasugarú köreit. Sokan vélekednek ugyanis így: Nõi költõk?

Ugyan kérem! Akadt egy-két figyelemre méltó a századok során, de kiemelkedõ egy sem.

Felnőtt tartalom!

Volt talán valaha is Dantéval, Byronnal, Goethével vagy Petõfivel összevethetõ költõi nagyság a nõk között? Ismerõs ez a lekicsinylõ vélemény, s a tény, amit állít, nem is valótlan. Csak éppen a hangnem méltatlan és az ítélet sommás. Mert igaz: a költészet nagy hegyvonulataiban a legkiemelkedõbb csúcsok mind férfiak voltak, de ezt igazságtalan dolog lenne csupán a nõk alkati alkalmatlanságával magyarázni és örök megváltoztathatatlan törvénynek kikiáltani.

Történelmi okai vannak ugyanis ennek. A költõnek a gúzsba kötõ konvenciók uralmától a felszabadult és az elõítéletektõl sohasem rettegõ lélekkel, a legszemélyesebb és a legnyíltabb indulatokkal kell a dolgokhoz, jelenségekhez közelítenie.

Tehette-e ezt egy nõ, aki ösztöneit, természetes vágyait is sokkal inkább volt kénytelen elfojtani az írott és íratlan szabályok szorításában, mint a lényegesen hosszabb pórázra eresztett férfiak?

:: Dr. Tóth Emese - InforMed Orvosi és Életmód portál ::

Nos, Kaffka Margitnak volt mersze és tehetsége kiszabadítani magát ebbõl a szorításból. Kitört bûvös körébõl, ledöntötte bebörtönzõ én-falait - és közszolgálati költõvé vált. Szándékosan nem mondok közéletit, mert ennek a szónak enyhe pejoratív felhangja támadt egy idõben. Mindenesetre a kezdeti, szomorkás hangú lírikus ben, a fõvárosi munkástüntetés, a véres csütörtök hatására már így ír Hajnali ritmusok címû versében: "Férfiak!

Szóltam halkan - és szép, éber szemükbe néztem. Mi szívünkkel bíbelõdünk, mert sorsunk kis tömlöce szívünk [ Õ kezdte el a magyar Parnasszuson az emancipációt. Valamennyien ismerjük Ady Endre szép sorát: "Oh, áldott az az asszonyok között, aki verset tud írni.!

Baljós előjelek

S emlékét ne csak ez a márványtábla õrizze, hanem az utókor tisztelete és szeretete is. Az írónõ és között az iskola tanára volt. A háború elõtti szabad, magyar, nemzeti élet szülte és fejlesztette.

Nyolc festõnek ez a baráti egyesülése a piktúrában azt jelentette, mint az irodalomban az akkori Nyugat: a mûvészi haladást. A magyar szellemi élet legigyekvõbb esztendei voltak ezek. Én a Világ hasábjain és tiszavirág lapocskákban igyekeztem különös tehetségének utat törni.

Képeit úgy szerettem, mint a furcsa és mindenkivel mindig rebellis embert, a barátot, ki kérlelhetetlen igazat gondoló és igazmondó volt nyelvével és ecsetjével. Ez idõ tájt egész galériát festett össze a magyar szellemi élet század eleji nevezetességeibõl. A beteg Adyt, az aszszonyosan, lágyan összeomlót õ õrizte meg számunkra egy kitûnõ rajzban.

A könyörtelenség, ahogyan modelljeivel elbánt, vonzott, de taszított is. A tükör, amit az embereknek gyilkosan felmutatott, bensõ életük tükre volt, a színek és a formák nemcsak a láthatót vetítették fel, de a csaknem tudatalattit is. Épp ezért portréi sohasem lehettek kellemes, "szép" képek, de sokkal többek voltak: igazi lélektani látományok. A Kassák-portré ezért papos és taktikázó, Kosztolányin ezért ül kint az ideges szûkölés gyávasága.

Tihanyira egy gyermekkori betegség rárótta a siketséget, ami másokra örök átok.

Neki adomány volt. Így tudott másoknál tökéletesebb lenni. Hang nem zavarta, csalfa beszéd igézetbe nem ejtette, arcokba, tájakba, formákba koncentráltabban elmélyedt. Varázserejû volt ez a fogyatkozása, és túlrepítette a valóságon. Egy szférával a valóság felett lebegett, és így érzékelte a világot.

A Magyar Tanácsköztársaság alatt Tihanyi tagja volt a közoktatásügyi népbiztosság mûvészeti tanácsának.

A forradalom összeomlása után Bécsbe, majd késõbb Berlinbe emigrált, és igyekezett a nemzetközi mûvészi életben elhelyezkedni. Makacsul és szívósan harcolta ki magának a helyet a napon, mely tehetsége szerint megillette. A mûbarátok kíváncsisága feléje is fordult, sok külföldi gyûjtemény s több múzeum õrzi képeit ebbõl a korból. A képei iránt ébredõ érdeklõdés az embernek is szólt, mert képei együtt éltek vele, egy egész voltak vele. Tihanyi ismerte már a háború elõtti Párizst, kezdõ festõ korában itt szagolt bele az igazi mûvészetbe.

A Montparnasse-on élt, és már Párizshoz tartozónak nézték figuráját. De akik csak így látták, nem is sejtették, hogy a különös alakban, a fintoros arcban egy rendkívüli finom szellem, világosan ítélõ kritikus és egy érdekesen éles elme jár táncot a zsenialitás és a gyermeki között. Párizsból egy amerikai útja mozdította ki. Bár New Yorkban vásárlókra talált, s képei múzeumba kerültek, a rettentõ világkrízis, mely már indult, az õ vetéseit is elseperte.

Párizsban tovább élte azt a mûvészsorsot, mely a tehetségek számára is a kommerciális észrevevésen, a tõkés rend véletlenein épül fel. És Tihanyi nem ismerte e kalmár dzsungel csínja-bínját. Õ csak a tagadásra helyezkedett.

Nem akart megalkudni, de ezzel még nem tudta kiverekedni az igazi elismerés neki járó hírét és aranyát.

A meg nem alkuvás volt forradalmi adománya. Önérzete és világszemlélete viszszariasztotta attól is, hogy képeinek Magyarországon keressen közönséget, abban a polgári társadalomban, melynek szellemét és életformáit megvetette, s mely a mûvészeit is csak úgy hagyja halni veszni, mint a parasztjait. Neki is volt egy nem-nem-sohája: végig mint lázadó nézett szembe azzal a szellemi normális növekedés a pénisznél, mely az ellenforradalom alatt kialakult Magyarországon.

Elárvult mûtermében még állványán a kép, melyen betegen is pepecselt. Nagy lázak kínozták, de ágyban feküdni nem akart, mert bár nem tudta, hogy meghal, ösztönösen az erekció leesik és nem ér véget állatiasan irtózott a végtõl. Az utolsó könyv, melyet olvasott: Les lettres de Lenine à sa famille. De már nem jutott benne, csak a huszonötödik oldalig. Agyhártyagyulladás végzett vele, csaknem baráti karjainkból ragadta el a halál.

Ötvenhárom éves volt. Örök küzdõ és végig fiatal. Tudta szeretni és élvezni az életet. A küzdelem keserûségeit elhessegette, és csak örömeit kóstolta. Barátunkat, küzdõtársunkat a Père Lachaise temetõben égettük el. Az erekció leesik és nem ér véget egy szám: 10 Kastélyi nevét árván viseli az udvarház, mint koldus a medáliát, közös pénisz herceg egykori termeiben korom lepi be a falakat, szél bújósdit játszik, az ablakok és ajtók rég elkívánkoznak ebbõl a világból, az udvart benövi a gaz, az erkélyt megette a rozsda, éjjelente senki sem hallgatja a fülemilét, amely tavaszonként az elhagyott rom körül építi fészkét Csendes, gondterhelt, bajjal, mindennapi élettel álmodó, szegény emberek hallgatják a "kastélyban" a nagy fák melankolikus zúgását, az esti szél ajtódörömbözését, a kályhák korgását, az öklendezõ kísértet lépteit, aki a rozsdás csigalépcsõn felszuszog, és benéz az ablakon.

A szomorgók, maguknak élõk, elbújt érzésûek, a lemondók háza volt évekig az udvarház, az lakott benne, akinek máshol nem volt helye, magányos helyen vándorlók, visszhangos, szomorú szobákban a maguk bánatával foglalatoskodók, lábujjhegyen járt a méla csend, mint egy kolostor körül.

Ezen a tavaszon kinyílt a az erekció leesik és nem ér véget ablak az udvarházon. Meghökkent a kapu, varjúkárogástól életunt kémény felfigyelt, a szomorkodásba belevénült nagy fák kibámultak odvas kérgükbõl, a vijjogó vércse riadtan menekült, mintha anyavarjú üldözné a fészekrablás után, még tán a romfal is nagyot nézett, pedig sok mindent látott ezer esztendõ alatt: nyulakat, rózsákat, harcos apácákat, mogorva szerzeteseket, tilosban járó szerelmeseket Víg gyermekcsapat özönlötte el az udvarház környékét.

Mindennap vígabb, bátrabb, hangosabb merevedési humor nõttek ki itt a fûbõl a tavaszi esõ nyomán, mint a réteken a virágok, a fákon a csodálatos gyöngédségû levelek, a leheletüdeségû orgonák.

Valamely varázslat történt itt; a meséskönyv megelevenedett; a kacsalábon forgó vár, amely a rege kék és zöld ködében állott a szegény gyermekek képzeletében, megállott; a farkasszakállú hídõr, aki fegyverével a szigetet õrizte, végleg befordult õrházikójába; mihez köthető a rossz merevedés partokról és a messziségekbõl az erekció leesik és nem ér véget szoknyás, nagy fák, fénylõ kertek felett borongó vén házak, visszhangot, hajókürtöt, városi lármát gurgulázva elnyelõ romok, a mesékbe kanyargó árnyékos sétautak, a fehér lovacskás omnibuszok, hanyagul ásító pázsitok, fehér lócák és székek: megindultak A gyermek álmodott valamely kedveset éjszaka, amely után kinyújtotta a kezét.

A lelenc, az árva, a pincelakó szegény, az iskola porában elhervadt, külváros füstjében elsápadt gyermek álmában a tündérkertben járt, és reggelre megtalálta a kertet, nem osont az tova, mire felébredt.

• Miért nem lehet merevedés reggel
• Erekció egész éjjel
• Hogyan lehet egy pénisz vibrátorral

A leányocskák körbeállnak, és úgy énekelnek, mintha a virágok énekelnének a kertben. A fiúk szétszaladnak, mint a tavaszi esõvíz.

Jóapa taxis története Randa, nyirkos téli éjszaka. Az embert vonzza az ágy, lenyomja a letargia. Mégis nehezen ér el az álom.

A szegény gyermekek hangja megtölti a szigetet, mint a május szele színnel és illattal a világot. Ezerhangú madársereg, ezerszemû pázsit, ezerkedvû élet fakadt a szigeten a régi, varjúkárogásos, búskomoly andalgású, titokban lépegetõ tavasz helyett. A denevér, amely tavaly már kora délután bátran elindult nesztelen útjára a romladékokból, bevárja a sötétséget.

A margitszigeti betegség: a melankólia, amely híven eljön a nedves szigetre, az idén csak messzirõl oldalog, mint egy megvert kutya. A szerzetesi csend, a lemondásos alkonyat, a keserûségbe és megvetésbe vonult magányosság elhallgatnak gonosz tücsökdalaikkal a régi udvarházban, amidõn a pázsiton egy ha a férfiaknál gyenge merevedés kisleány cikázik és csicsereg, mintha már megjöttek volna a fecskék.

Pajkos, rongyos kisfiúk egy délután méhkast hoztak kis kézikocsin az életunt szigetre, és hangos hajrával felborították a vidáman zümmögõ kast. Ezzel megkezdõdött a magyarországi zsidóság drámájának utolsó felvonása is. A tragikus évfordulóra emlékezve közöljük egy szolnoki aszszony, Halász Lászlóné Berkovits Elvira auschwitzi történetét.

Halászné ben a szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakközépiskola magyartanárnõjének, dr. Dienes Erzsébetnek a felkérésére - az iskola egyik diákjának magnójára - beszélte el emlékeit. A magnófelvétel szövegét szeptemberében, közvetlenül Halászné halála után, fia, Halász Géza kinyomatta, és elküldte mindazoknak, akik ismerték és szerették édesanyját.

Az emlékezést, Halász Géza hozzájárulásával, címmel láttuk el és némi rövidítéssel közöljük.

A szöveget - az élõbeszéd megtartása végett - nem szerkesztettük meg, szó szerint adjuk közre. Ez negyvennégy májusában volt, igen, mert júniusban kezdõdött a gettóba vonulás. Én kilenc éves korom óta naplót írtam. Mindig szeptember elsején kezdtem, amikor elkezdõdött az iskola. Tíz záras napló és egy emlékkönyvem lett tele. Minden reggel ezt olvasgattam, és minden este ebbe írtam. A gettóba vonulás elõtt viszont el kellett égetnem. Mindent a szomszédba adtunk, de ezt nem lehetett.

Kitéptem a napló összes oldalát, közben meg potyogtak a könnyeim. Na, most az volt, hogy elkezdték a gettóba vonulást olyan tizedike körül, nem tudom pontosan, mikor. És el volt kerítve az a rész Körülbelül ott lehetett, ahol most a vízügyi székház van, azon a részen volt egy hosszú utca. Csarnok utcának hívták. A volt zsidó elemi iskolából csinálták a gettót. Ott többen laktak zsidók, és azokat a keresztény katonák kipakolták, és oda zsúfolták be az egész zsidóságot.

Nem túl sok zsidó volt, nem tudom, megmondani, de gondolhatod, a négyosztályos elemi mindig tele volt gyerekkel, hogy akkor hányan lehettek. És a gimnaziumban - nagyon érdekes - a zsidóknak mindig is többet kellett egy kicsivel tanulni ahhoz, hogy ugyanolyan jegyet kapjanak, mint a nem zsidók.

Úgyhogy ha megnézel egy ilyen régi közös értesítõt, ott mindannyiunknak kiadták mind a nyolc osztályban tanuló névsort, hogy ki hogyan tanul, az összes jegyeket.

Olyan kapszulát keres, melytől tényleg olyan teljesítményre tehet szert, amitől leesik a nők álla is? Netán jelenlegi kedvesét szeretné elkápráztatni duzzadó férfiasságával? Akkor a Kinger új potencianövelő kiváló választás lehet, mert ez valóban király! A merevedési zavar nem csak az idősebb korosztályt érinti, de már a fiatalok körében is igen elterjedt probléma.

És a legtöbb kitûnõ vagy jeles tanuló zsidó volt, már arányában véve.